A Grappa kizárólag Olaszország határain belül készülhet és nagyon szigorú követelmények vonatkoznak rá. E szabályokat természetesen hosszú évszázados tapasztalatok alapján alakították ki, hiszen már a tizennegyedik századtól komoly hagyománya van Itáliában. A hatvanas években a Nonino család forradalmasította a grappák gyártását, ami azt jelentette, hogy külön szőlőfajtánként készítette a párlatokat, ezzel létrehozva a "monovitigno" kategóriát. Az ebből kialakult legnépszerűbb ízek a muskotály, a picolit, a chardonnay, a merlot, a tocai. De manapság is új ízekkel gyarapszik a grappák repertoárja, új párlatok születtek melyek vadvirág-, akác-, és vadgesztenye mézzel készülnek. Ízük azonban nem édes, csak aromájukban fedezhetjük fel az újítást. A Grappa a maga nemében igen különleges ital, hiszen az egyetlen olyan párlat, melynek desztillálásakor szilárd alapanyag kerül a lepárlóüstbe. Ez a szilárd alapanyag a szőlő törköly, tehát a szőlő préselés után megmaradó részei, elsősorban a héja, a magja és némi must. A tökéletes párlat készítéséhez szükség van friss, lágy törkölyre, ami nincs nagyon kipréselve, ezt azonnal a lepárló üzembe szállítják. Itt folyamatos ellenőrzés mellett erjesztik és majdnem folyamatos lepárlással desztillálják. A grappák jellegzetessége, hogy néhány kivétellel, soha nem tölgyfahordóban érlelik, így színtelenek, mint a friss párlatok. A rövidebben érlelteket biancanak hívják, a hosszabban érlelteket invecchiatanak, strevecchiának, vagy riservának nevezik.